1.Fejezet

Avery

  Kicsöngettek... Ez azt jelenti, hogy hivatalosan is megkezdődött a nyári szünet! Rohanva indultam a szekrényemhez majd szépen lassan elkezdtem hazafelé sétálni. Azon gondolkoztam, hogy mondom el a hármast amit kaptam Nessának és Davenek... A házunk előtt megálltam. Szép, takaros kis ház volt mégis más, mint a többi. Látszott, hogy gyerekek lakják a teraszon borzasztó nagy rumli volt és belülről ordibálás nevetés és sírás hangzott fel egyszerre. Igen egész biztos otthon vagyok. Gondoltam magamban és ezen kicsit elmosolyodtam. Mikor beértem Szembe találtam magam két húgommal akik éppen a távirányítón veszekedtek, valamint nővéremmel és bátyámmal akik, ha jól láttam fogadtak, hogy kié lesz végül a távkapcsoló.
-Hazaérteeeeem!-ordítottam el magam.
-Kit érdekel?-kérdezett vissza röhögve Cher és sajnos ezzel Lo szerezte meg a távkapcsolót vagyis így egész délután Disney Channelt kell néznünk. Ekkor vettem észre, hogy Dave egy húszast nyújt át nővéremnek. Igen csak egy teljesen normális nyári délután volt a Mason házban.
-Dave ma kimegyünk délután a partra?-kérdeztem csillogó szemekkel. Bátyám már épp válaszra nyitotta volna száját mikor nővérem kiáltását hallottam a nappaliból.
-TE JÓ ÉG! AVERYYY, AZ R5 FLORIDÁBAN KONCERTEZIK HOLNAP!-mondta vagy inkább ordította és fel-alá ugrált a kanapén.
-MI VAN?-kérdeztük Cherrel és Loval egyszerre.
-IGEN, IGEN! MOST OLVASTAM A TWITTEREN, HOGY JÖNNEK EZ LESZ AZ UTOLSÓ KONCIJUK A TURNÉN!!!-mondta miközben a szemünkbe nyomta Iphoneját. És tényleg ott virított feketén-fehéren. El sem hiszem, hogy itt lesz a koncertjük...ez egyszerűen hihetetlen. És találkozhatok velük, talán észre vesz...talán meglát..talán szóba áll velem...álmodozásomnak egy végül az igazság vetett véget. Hogy ugyan minek... Még is mi vagyok én? Csak egy normális 18 éves rajongó semmi több. Amint ezt mondtam akaratlanul is egy könny csepp gördült le arcomon.
-Jól vagy?-dörmögte mögöttem egy hang.

-Persze.-válaszoltam és gyorsan letöröltem az arcom.-Ugye elmehetünk?-kérdeztem bátyámat aki egy darabig elgondolkozva meredt a távolba mindannyian feszülten figyeltük és akkor megszólalt.

-Uhh! Jól van menjetek.-egyezett bele nagy nehezen és ezzel elintézett magának egy hatalmas nagy ölelést a húgaitól!

Rocky

  Már nagyon vártam a Floridai koncertet. Végre vége a turnénak. Mármint imádom az összes rajongót és imádok a színpadon lenni, de most már elegem volt belőle...Egyszerűen csak elegem. Mindannyian belefáradtunk már ebbe a két hónapba. Reggel 5 volt és még mindenki aludt a buszon kivéve a nővéremet. Így fogtam magam és kivánszorogtam abból a lyukból amelyet a buszon "ágynak" nevezünk.

-Várod már, hogy vége legyen?-kérdezte Rdyel és egy pillanatra kitekintett a laptopja mögül.

-Ennyire látszik?-válaszoltam álmosan.

-Nem csak ismerlek.-mondta és egy kis mosoly futott á arcán.-Ne aggódj anya és apa tegnap azt beszélte, hogy Floridában fogunk nyaralni.-amint ez a mondat elhagyta száját hirtelen elcsodálkoztam.

-Ez most komoly?-kérdeztem meglepődötten.-Akkor egész nyáron szörfözhetünk....!-kurjantottam suttogva és elkezdtem táncikálni.

-Ja kivéve amikor nem.-mondta cinikusan Delly.

-Ünnep rontó!-jelentettem ki majd egy határozott mozdulattal lehuppantam mellé.

The Mason's

  Florida... Amerika napsütötte városa, csodás tengerpartokkal, napfénnyel, turizmussal és természetesen barátságos emberekkel. Ebben a városkában élnek főhőseink is a Mason gyerekek. David az egyetlen fiú, vagy inkább férfi hisz idén betöltötte a 20-at, aztán ott van a 19 éves Vanessa aki segít bátyának rendezni három másik húgukat. Averyt (18 éves), Loreint (16 éves) és a legkisebbet Chert (15 éves). Szüleik már nem élnek 3 éve... Azóta minden megváltozott a gyerekek életében...már nem azok a kicsinyes, kapzsi kamaszok akik voltak, nem "felnőttek". Bár nem élik ugyan azt  a teljes életet mint bármely másik tízen éves még is nagyon jól meg vannak és nevetnek... Ez a legfontosabb talán!